13. nap – 4 probléma a mai fitnesz iparral

Remélem sikerült megcsinálni az első két hét edzéseit, sőőőt talán még jól is esett és alig várod már a következő programot!

Ma nem kell semmit tanulnod, de addig, amíg pihensz, összefoglalom neked, hogy nekem mi a 4 legnagyobb problémám a fitnessz iparral. 🙂


1. Mindenki túl gyorsan szeretne fejlődni

Az egyik legnagyobb problémám a türelem teljes hiányával van. Erről beszéltem már korábban, de komoly probléma, hogy nem vagyunk képesek kivárni azt, hogy egy folyamat a végére érjen, hanem azonnali eredményeket szeretnénk látni.

Azonnal kockás hasat szeretnénk, azonnal 10 húzódzkodást szeretnénk, azonnal azt szeretnénk, hogy minket csodáljon az egész világ. Ilyenkor általában arra nem szoktunk figyelni, hogy 10-20-30 évnyi sport nélküli életet, mi alapján szeretnénk 1-2-3 hónap alatt átírni.

Mikor elkezdtem sportolni, természetesen én is ezt akartam, én is így gondolkodtam. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy nem megy a fekvőtámasz, remeg a lábam a guggolástól, illetve 10 méter futás után összeesek… Aztán rájöttem a lényegre…

Nem azt kell nézni, hogy még miért nem tartok ott, ahol tarthatnék (ha nem most kezdtem volna), hanem arra figyeljek, amit eddig elértem.

Mindenkinél eljön az a pillanat, amikor elgondolkozik:

Amúúúgy mióta elkezdtem, tényleg sokat fejlődtem, szóval igazából volt értelme, de…

Na és ez, az a de, amit ki sem kell mondani, nem kell folytatni, mert a saját munkánkat tesszük ezzel alacsonyabb polcra a kelleténél.

Csak azzal szabad törődnünk, amit eddig elértünk, és nyugi, csak folytasd a munkát! 😉

2. Mindig a tökéletességre törekszünk, csak rossz a példa!

Hasonló elvek mentén alakult ki a következő pont is, de itt inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy, sok vendégtől hallom azt, hogy hiába edzem már fél éve, még mindig nem nézek ki úgy, mint ő (és megmutatják Jennifer Lopez képét).

“Még mindig nem olyan sajtreszelő a hasam, mint neki….még mindig nem fogytam 20 kilót, pedig naponta nézem a mérleget.”

A türelem itt is irányadó, ugyanakkor rengetegszer az adott vendég egy teljesen lehetetlen példát vagy célt választ magának.

Nagyon sok függ nyilván a genetikától, sok függ az adott személy (akit kinéztünk magunknak az újságból) életvitelétől, munkahelyi, családi körülményeitől és nem legutolsó sorban az edzésmunkájától.

Temérdek helyen lehet olvasni, hogy részcélokat kell felállítani és azok mentén haladni folyamatosan, amíg el nem érjük a kitűzött célt. Ez teljes mértékben egybevág a folyamatokkal kapcsolatos hozzáállásommal, csak reális célt kell kitűzni.

3. Bezzeg neki már megy, nekem miért nem?

Ez a második kedvenc kérdésem, amit minden edző, heti szinten megkap a vendégitől. A legszebb az egészben, hogy, amikor ezt a kérdést felteszik, már maguktól is tudják rá a választ.

Abból kell kiindulni, hogy nincs két egyforma ember, nincs két egyforma genetika, nincs két egyforma életvitel és edzés vagy életpálya.

Egy biztos, ha saját magadhoz viszonyítasz, nem tudsz hibázni! Ha dolgozol, és minden energiát belefektetsz a munkába, akkor mindenképpen fejlődni fogsz! Nem baj, ha van egy célod, csak ne legyen hátráltató tényező!

4. Most elkezdem az edzést, figyelek a kajára, vettem 4 féle táplálékkiegészítőt, orrtapaszt, zsírégető sprayt és 2 jóga bérletet, aztán ezt kombinálom 4 futással, 2 síeléssel, 3 úszással.

Ez az a pont, amit a legjobban szeretek, és tulajdonképpen elég sokszor esünk ebbe a csapdába. Nem tagadom, simán terveztem így én is, de aztán később mindig kiderül, hogy ez a fajta belevágok mindenbe, hosszabb távon nem vezet semerre.

Jelen edzésprogramot azért raktam így össze, ahogy, hogy ne kelljen mindent hirtelen rádzúdítani, valószínűleg összeomlanál a sok információ hallatán.

Nem traktállak edzéselméleti törvényszerűségekkel, mert most még másra kell figyelned. Nem adok táplálkozási tanácsokat, étrendet, mobility tervet, és életvitel szabályzó kézikönyvet.

Majd jöhet minden szépen sorjában. Előbb tanulj meg egy valamit, hasznosítsd, építsd be az életedbe, aztán jöhet a következő erőpróba! 😉

Szerintem a fentiek kiküszöbölése után simán bízhatunk abban, hogy Válj Parádés Sportolóvá! 🙂